2009. október 19.

Course Marshal

A mult hetvegi versenyre nem futni mentem, hanem onkenteskent. A NY-i futoegyesulet weblapjan jelentkeztem mint a versenyekre is, de ez nem kerult penzbe :) Kuldtek mailt mikor hol kell legyek, szerencsere aznap nem esett, viszont jo egy oraval korabban ott kellett lenni, mint a futoknak. Sokfele onkentes munka van, a frissitopontoknal vizet osztogato vagy a vegen papirpoharosszeszedo, en a Course Marshal szerepet kaptam. Ha azt hiszed, hogy ez milyen meno nev, van jobb is: a Course Marshalok csoportba vannak osztva, aszerint hogy a palya melyik reszen fognak allni, egy ilyen 30 fos csapat vezetoje a Course Marshal Captain. Nagyon lazaaa. O is onkentes mint en, csak o ezt minden hetvegen csinalja, ezert eleg jol tudja a dolgokat. Pirkadatkor a futok igyekeznek a rajthoz, mi pedig eligazitast kapunk a kapitanyunktol. Kiosztja a neonzold kukasmellenyeket, nyakunkba akaszthato cedulat rajta a vesz eseten hivando telefonszamokkal, reszletes terkepet a verseny utvonalarol es a frissitopontokrol. A feladataink: ha nem tortenik semmi, akkor csak amig fut el mellettunk a mezony, addig mi tapsolunk es kiabalunk "Good job runners! Keep going!" Mindezt netto negy oran at, mert egy felmaratonrol van szo.

Ha tortenne valami, pl. elesik egy futo, megserul valaki, a mi feladatunk felhivni a nyakunkban logo cetlin levo egyik szamot. Ezek a versenyre kirendelt mentokocsik, ne hivjuk a 911-et, mert ok kozelebb vannak es jobban ismerik a parkot. Ha nem vagyunk kikepezve ra, ne adjunk elso segelyt. A mi csoportunk a Central Park Upper West Side reszen szorodik szet ugy, hogy a kacskaringos palyan a kov. palyaor meg epp latotavolsagban legyen. Parunkat a Captain magaval visz a hataskorunk legvegehez, a 72nd St-hez - durva hely… Itt nem csak batoritani kell a futokat, itt zajlik az elet. A Central Park egyik legforgalmasabb keresztezodesenel allunk oten, ebbol a Captainnek van megafonja is, nem veletlenul. Egy verseny miatt a CP-ban nem all meg az elet. A palya is csak a befutonal van full elzarva a futoknak szalagokkal, a tobbi helyen csak bolyak vannak, de nem teljesen zart, ergo a keresztforgalom elvileg lehetseges, sot a palyan kivul vannak a versenytol fuggetlen futok es bringasok, akik egyszeruen hasznaljak a parkot. Mi Marshalok pontosan tudjuk mikor fog a mezony hozzank erni, ezert mar elore igyekszunk elhessegetni az embereket. A mezony elott fel perccel jonnek bringas Marshalok fulserto futyulokkel es mindenkit leuvoltenek a palyarol, a vezeto futo elott pedig egy platos kocsi megy a nagy digitalis oraval, az vegkepp atmegy mindenkin, aki meg ott maradt. Nekunk kell felkapni a kis spanielt, akinek a gazdaja a teniszlabdat pont a mezony ele dobta es megakadalyozni, hogy o maga utana ugorjon. Sikerult. Eloszor eletemben lattam egy verseny elejet, o anyam hogy mennek… 1:06 oras ideje volt a gyoztesnek ezen a felmaratonon, a dobogon nem volt feher ember :) A futok elott fel orval indultak egyebkent a toloszekesek es az amerikaiak megint megleptek, hogyan is kell ezt pozitivan megfogalmazni: Wheelchair Athletes a kategoria neve, es igy is hivjak oket, meg ha ket szo is, kimondjak, senki sem mondta hogy roki, fogyatekos vagy hasonlo, Athletes! Es valoban a legnagyobb tisztelet jar nekik, hevimetal amit teljesitenek.

Hevimetal az volt meg, amikor megjott az elso turistabusz. Hatvan ember jon le a dombon egyszerre majd megtorpan az aszfaltnal, hogy Nocsak, mivan itt? Majalis? Nem appam, itt 6000 futo van, 1500 onkentes es 4000 szurkolo, az van. Aha, de nekunk at kell mennunk a tuloldalra. Oke, az nem most lesz. Tapasztalt Captain-unk mar messzirol kiszurja oket es a megafonon uvolt felejuk: Hol van a vezetotok? Azonnal huzzon a csapat elejere! Egy angolul beszelo turistavezetot nekem, azonnal! He, vezeto, teged ismerlek mult hetrol, tudod mi a palya, mondd el nekik, hogy verseny van! Ot percig senki sehova, szepen tapsoljanak nekik. Ott alljatok fel egy sorba es amikor szolok, akkor mindenki egyszerre atrohanhat a tuloldalra, vilagos?!" A turistavezeto bolint, mosolyogva hatrafordul es igy szol "Szivuple madmazel, moszjo, la linea, kerem mindenki, la linea!" Amikor elhuzott az elso ezer futo kezdett felszakadozni a mezony, akcioba leptunk. A vezetojuk kiabal "Rapidement!!" mi megtoldjuk "MOVE! QUICKLY! MOVE!" es atert az elso turistabusz epsegben. Aztan jott meg ot masik busz… Megneztek a Strawberry Fields-et (John Lennon emlekmu) majd jottek vissza, mindegyik 2x kelt at a futokon. Volt kutya, babakocsi, mobil hotdogos, bringastaxi (riksa) de meg lovaskocsi is (fiaker). Egyik onveszelyes 60-as francia turistat igy batoritotta a megafonos kapitanyunk: "YOU GOTTA MOVE, THIS IS NEW YORK, MOOOOOOOVE QUICKLYYYY, RAPIDOOO!!!" Mindet atsegitettuk a tuloldara.

Ha indultam volna ket ora futassal meguszom, igy 5 ora munka volt, de nagyon elveztem, tobb eletet mentettem meg mint John McClane a Die Hard 3-ban. A vegen meg elsetaltam a rajt/celhoz es lattam azokat, akik 3 ora feletti idovel vonszoltak be magukat, mar bontottak a palyat. A cel utan leterdeltek, sirtak, olelkeztek, mindegyiknek elete legnagyobb elmenye volt, kinok kozt de befejeztek es endorfin mamorban usztak. Lattam ma az elsoket es az utolsokat is, utobbiaknak az orome leirhatatlan volt. Immar szolgalaton kivul kiabaltam nekik: Good job, Athletes, good job!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése