Tegnap ismet voltam a Broadwayen, megint egy kulonleges darab utolso napjan,
remes vagyok, mar honapokkal ezelott el akartam menni. Nem fenyezem magam,
fogalmam sem volt arrol, hogy mirol szol vagy ki irta, annyit lattam, hogy
Angela Lansbury & Catherine-Zeta Jones a foszerepben es mar vettem is a
jegyeket. Aki nem ismeri, az elobbi egy 84 eves holgy, a Gyilkos Sorok
sorozatban lathattad a TV-ben, ment az RTL-en is, en meg Stuttgartban neztem
anno Mord ist ihr Hobby cimen. De tudtam, hogy egy elo Broadway legenda TV-n
kivul. Catherine-Zeta Jones meg az aki, Micheal Douglas csaja.
Mar irtam korabban a tapsrol, mennyire maskeppen mukodik itt, nincs pl.
vastaps es szinhazdarab utan, amikor lemegy az utolso ember a szinpadrol,
megall a taps es fel (!) perc mulva az utcan vagy. Ez picit ridegnek tunik.
Viszont sokszor mozifilmek utan is tapsolnak, pedig ott nincs ertelme, de
szimplan orulnek. Annyira, hogy pl. az utolso Star Trek filmben, amikor roviden
megjelent a legendas Leonard Nimoy a vasznon, a vetites kellos kozepen
elkezdtek tapsolni es eljenezni. Ez meg picit soknak tunik, de kedves. Nos
ennel a darabnal a ketto kevereke volt: amikor megjelent Angela Lansbury a
szinpadon, spontan kitoro taps volt a darab kozepen, az igazan poenos jelenetek
csattanojan is hangosan nyihogtak es tapsoltak a nezok, nagyon kis aktivak
voltak. A vegen ennek ellenere ket meghajlas, egy perc taps, utca, csok, ennyi.
 |
| Angela & Catherine |
Na
de a darab, ill. musical… orult jo volt. Mint kiderult a XX. sz. elejen egy
sved uri tarsasag bohem eletebe csoppentunk, volt enek es sok helyzetkomikumra
kihegyezett jol ertheto parbeszed (ha angolul nezek darabot akkor ez mindig
kerdeses ugye, hogy fogom-e erteni a humort, de most nem volt gond). Tobb
meglepo dolog is volt: Catherine-Zeta Jones ahogy szinpadra lepett uralta a
teret, nagyon markans es megis elbuvoloen bajos teremtes. Es olyan erces a
hangja mint Charlie-nak! Neki voltak a legcsattanosabb poenjai a darabban es
kivaloan hozta oket, varatlanul jott es csipett, remek volt. Az egesz darab
meglepoen europai volt, szinte IKEAsan puritan diszlet, a prud Amerikahoz
kepest bohem de nem igenytelen villantasok es sok-sok cinikus humor. En imadom
a cinikus humort de sokszor beegetem magam vele itt, mert az erzekeny
senkit-jajj-meg-ne-bantsunk mentalitassal nem jon jol ki a csipos humor. Ez a
darab tele volt burkolt de gonosz beszolasokkal es a kozonseg kajalta,
harsanyan rohogtek, erdekes. Meglepoen sok utalas volt europai dolgokra, sved
es nemet kifejezesek… Mar maga a cim is vicces, mert angolul a Mozart darabot
csak Serenade No 13-nek hivjak, de a muveltebbek ismerik az eredeti nemet cimet
es igy osszeall a kep a Kis eji zenevel. A lenyeg, hogy bar kis szinhaz volt es
biztos nem is mindenki amerikai a nezoteren, de mindenesetre akik tegnap ott
voltak, azok ertettek ezt a humort, lejott nekik az utalasok Mozartra es
Andersenre, legalabbis sejtettek mitol poen belgakat emlegetni Svedorszagban,
jokor nevettek es jokor tapsoltak. Elveztem.
Angela Lansbury, az 5x-os Tony Award es 6x-os Golden Globe dijas istenno
pedig egy kezmozdulataval is tobbet mondott el, mint masok egesz este alatt. O
akkor is egy diva, ha meg se szolal. Catherine-Zeta Jones viszont szinten egy
diva, uralja a szinpadot, bar neki ehhez meg meg kell szolalnia :) Barmiben
jatszik szinhazban a jovoben, meg fogom nezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése