A test es a szellem allando harca

Sokfele hobbi-sportolo letezik, e blog soraibol biztos kiderult mar, hogy en az elhivatottabbak koze sorolom magam. Nem eredmenyeim vagy kepessegeim alapjan, dehogy. Hanem felfogasban. Nem csak siman elmegyek kocogni a parkba vagy neha egy versenyre, hanem komolyan keszulok egy-egy kituzott celra es trening kozben is kemenyen adok a pofamnak. Kivulallo szamara ez tulzott versenyszellemnek vagy bizonyitasvagynak tunhet, de igazabol sok koze nincs ehhez. Nem versenyzek senkivel, nincs bizonyitanivalom, szimplan ugy erzem jol magam, ha megvan a tudat, hogy a kepessegeimhez merten jol teljesitettem. Meg persze jo latni a fejlodest, bar egy ido utan egyre nehezebb a tovabbi javitas.

Telen ritkabban es lassabban futunk altalaban es igy februar vegere elkezd aggodni az ember az idoit elnezve, hogy majdnem egy perccel lassabb km atlagokat tolok es mindez meg nehezemre is esik, elfaradok tole. Tegnap este volt egy olyan futasom, ami ujra felnyitotta a szemem, pedig az ember azt hiszi mar mindent tud. 

Tavaly nyaron abszolut csucsformamban 4:47 perc/km tempoval toltam a 21 km-t es 4:58-al a 29 km-t. Most telen a kocogasaim inkabb a 6 perc koruli temponal voltak 15k-n, ami oriasi kulonbseg. Heti 2-3x megyek el, de ugy hittem, hogy tavasszal majd idobe fog telni, mire ujbol felgyorsulok. Tevedtem, megint tanultam valamit. 

Tegnap vegre volt egy melegebb nap, +12 fok, este munka utan egyedul vagtam neki a parknak. A munka utani futasok nem a kedvenceim, mert mindig egy csomo ido mire a fejem kitisztul es addig ossze-vissza kalimpal a szivem, meg bennem a sok kave, stressz napkozbenrol, ez reggeli futasoknal nincs. Most munkabol hazajove azonnal atoltoztem, de utana kivetelesen leultem a fotelbe es fel oran at csak melaztam magam ele, National Geographic lapozas, csoki majszolas es csak utana indultam el. Oriasi kulonbseg! Roviden annyit, hogy az elejen belottem egy 4:50-es tempot es azt 17 km-en toltam, dombra fel, dombrol le, mint a gep. Persze hogy fajt, hogy hol? Mindenhol. Mikor? Vegig. De bevittem a celba a tempot, lenyomtam a testem torkan.

Tobb tanulsag van ebben:
   - A fel ora nyugi munka es futas kozott aranyat er
   - Azok a lassan futott teli km-ek nem vesznek karba, kivalo kondiban tartanak es igazabol nem a tested punnyad el ilyenkor, hanem a szellem. Elszokik a fajdalomtol, kevesbe szigoru lesz a testtel, mert van sok kifogas, a hideg, az eso, a csuszos ut, amiert engedmenyeket tehetunk a testnek.
   - Nos, ha folyamatosan futsz, akkor nincs ok engedmenyekre. Ha tudod, hogy kepes 4:50-nel futni es te ugy erzed jol magad, hogy kihoztad a maximumot, akkor told 4:50-nel. Jahogy faj. A tested folyton csak sikit, mint egy kocsi, ami mar 50% tanknal elkezd pittyegni, hogy tankolni kene. Es onnan egyre hangosabban pittyeg, 20%-nal mar elviselhetetlen hangerovel. Onnan meg van 75 km-nyi benzined…

Telen elszokunk a pittyegestol. De ez nem jelenti azt, hogy ha a gep karban van tartva, akkor teli tankkal ne tudnank a szokott sportos tempoval a szokott kemeny tavokat megtenni. Pittyeg, faj, nehez ettol nem szetesni, nem lassitani. De ha tudod, hogy neked van igazad, akkor letolod a tested torkan, vas szigorral.

Az ebben a belso harcban rejlo gyozelem az, amiert kimegyunk minden masnap. Fantasztikus erzes.