New Jersey Marathon - a harmadik

Ket katasztrofalis marathon utan vegre volt egy normalis versenyem, ami megsem volt izgalmak nelkuli, sot kifejezetten tanulsagos. A hosszu tel -itt aprilis elejeig meg minuszok voltak- nem tett lehetove kulonosebb marathon specifikus treninget, de en egesz telen futottam a parkban, heti 3x, minusz 12-ben, hoesesben, esoben, fagyban. Mivel telen minuszokban nem jo izzadni, lassan futsz, inkabb hosszabbakat, ez vegulis nem is volt rossz alapozas. Harom hettel a verseny elott volt egy 34 km-es felkeszitom ami vegleg igazolta, hogy kivalo allapotban van a testem egy 3:45-os marathonra.

A verseny mar legalabb 24 oraval a rajt elott megkezdodik, minden amit ekkor csinalsz mar oriasi hatassal lesz a futasodra. Harminc versennyel a hatam mogott ebben igen gyakorlott es fegyelmezett vagyok, betartom precizen amirol tudom hogy mukodik, mit eszem, iszom, mennyit, mikor, mivel toltom a napot stb. Nekem a gyomrom a gyengem, odafigyeltem a korai kiados de nem tul durva olasz tesztas vacsorara, korai keles, reggeli, kave, de nem tudtam elmenni WC-re - ez kesobb fontos lett.

Hajnali negykor kelunk Imolaval, egy fo"s rajongotaborom es fotoriporterem. A New Jersey Marathon annyira videken van, hogy vasarnap csak delben indul oda az elso vonat, a verseny viszont 8-kor indul. A hajnali 5 oras a futoknak inditott kulonvonat ket orat cammog, mindenhol megall. A napfelkelte a vonaton er, odakint 10 fok, sehol egy felho, enyhe szel, tokeletes napnak igerkezik. NY-i viszonylatban nevetsegesen pici es csaladias minden, <1.900 marathon indulo, a NYC Marathon 45.000 - de barmelyik hetvegi Central Park-os versenyen van 6.000 futo meg telen is. Ennek ellenere jol szervezett, profi minden, a csomagleadas pillanatok alatt megvan, csak odaallsz a rajthoz ket perccel elotte es ennyi, kb. mint Heathrow utan Ferihegyre erkezni :)

A kepek: https://picasaweb.google.com/daniel.varga12/NJMarathon

 

Elvileg a marathon arrol szol, hogy 32 km-ig elvidd a tested egy olyan allapotban, ahonnan tudsz egy szolid 10k-t tolni a vegen. A verseny gyakorlatilag itt indul, idaig csak melegitunk, kocogunk es ezt nagyon sokszor el kell mondanod magadnak menet kozben, nyugi, csak kocogunk, turelem. Par emlitesre melto szurkolotabla az elso felerol, nekem nagyon jol estek oszinten:

Chuck Norris never ran a marathon

I decided to go for a little run - Forrest Gump

Do or do not. There is no try - Yoda

Pain is weakness leaving your body - Marine Corps

Life is the six inches in front of your face - Al Pacino az Any Given Sunday-ben (reszlet)

Rajt a tengerparton

Az elso 32 km-en nem tortent semmi izgalmas - tudom, hogy ez igy szokott lenni mindenkinel, de nekem ez volt az elso normalis marathonom, nekem uj volt. Az elson egy meghuzott achilles-szel hatalmas fajdalmak kozott indultam, feltavnal buktam, lefejeltem az aszfaltot, sotet lelki melysegeket megjarva mar az elso feleben. Ezert eleg hamar atbillentem oda, ahol mar totalisan lekapcsol az agyad, semmit nem erzel, csak a vegetativ idegrendszered tol elore tulelo modban, a verseny masodik felere gyakorlatilag nem emlekszem, 4:35h. A masodik marathon megint katasztrofa volt, szetfagyott terdekkel indulva, mar boven a fele elott atbillentem az allati osztonok szintu csolatas-menni-kell-tulelo modba, 4:11h. Most viszont mosolyogtam majdnem 38 km-ig, kovettem a pace runnert es az ot korulvevo csoportot, remek dolog amikor nem kell az orat nezni, csak bamulod a tajat es huz a csapat. 

38 km-ig oramu pontossaggal hoztam a 3:45h-as celido tempojat de az utolso 4 km-en elvesztettem tiz percet - szerintem szuksegtelenul. Tul konnyu volt a verseny odaig, vidam voltam, nem volt csolatas, feltetel nelkuli elkeseredett kuzdelem, csak oromfutas a napsuteses tengerparton. Varatlanul ert a fasultsag. Egyszercsak ott volt, hirtelen minden fronton tamadott, savasodtam de nem volt gorcs, lihegtem, de nem voltam faradt, eltompult az agyam, de meg felfogtam a kulvilagot. A testem egyre hangosabban azt kovetelte, hogy setalj. Az agyam pedig azt sulykolta, hogy "Believe!". Hidd el, hogy be tudod fejezni ezzel a tempoval, nem fogsz beledogleni, ne keresd a kifogasokat, fejezd be! Mivel az elozo esti vacsi es a reggeli is bennem volt, nem volt optimalis a gyomrom mukodese, de a verseny alatt ezt jol kezeltem. Nem ettem nem ittam tul sokat,

Par oraval kesobb...

egy finom hatarvonalon ovatosan mozogtam, a kiszaradas es a hanyinger kozott. De 38 km-nel kiszaradt a szam es lotyogott a viz a hasamban, egyszerre, nagyon szar erzes! Megalltam setalni, nyujtani, osszeszedni magam, elment a 3:45-os ficko… Kivulrol lattam a szenvedesem es nem tudtam ellene mit tenni, egyre halkabb lett az a "Believe!" kialtas belul. Tudtam, hogy mire a 3:50-es pace runner utoler en mar annyira le leszek lassulva, hogy nem tudom felvenni vele a tempot - igy lett. 40 km utan mar vegigtoltam az amugy gyonyoru New Jersey tengerparti finisht, 3:53h lett a vege, 5:31-es atlag, megtort a 4 oras jeg. Legkozelebb 32k-nal, az utolso 10k-s megmerettetes elott be kell hivni Al Pacino-t, fel kell hergelnem magam, mert a letargia jonni fog es agressziven kell varni. Nincs ott mar helye semmilyen kifogasnak, tempoalkudozasnak, kepes vagy ra, le kell tolni konyortelenul. Tanulsagos volt, koszonom.

PS: A verseny utan a tengerparton fekudve faradtan, elegedetten, mondom Imolanak, hogy nincs kedvem marathont futni most egy ideig es kulonbenis minden marathonfuto egy barom :) Egy nappal kesobb ahogy e sorokat irom mar kielemeztem a hibaimat es alig varom, hogy kiprobaljam magam ujra. Kedves Kisordog, talalkozunk november 6-an, a New York City Marathon-on ujra.