2013. január 14.

Egy sima egy forditott


Nagyon jo pillanatom volt tegnap, meg kell osszam veletek is. Jovok haza egy hosszu munkanap utan, kozelebb van tizhez mint kilenchez, a Green Park metromegallon baktatok ket mozgolepcso kozott, szembe mar partira kinyalt fiatal csajok jonnek jokedvuen, miniszoknyaban, amikor meglatom a kedvenc metros utcazeneszem Londonban. Konnyu megismerni, Hofi-alkata van es egy nagy piros orral bohocnak kifestve zenel az aluljarokban, tobb helyen a varosban. Bar angol dalokat enekel de amugy magyar, adok is neki kis aprot es biccentek, hogy "Minden jot" o pedig "Koszonom uram" es megyek tovabb. Nagyon vidam pofa.


Most is meglatom es megtorpanok, most a fulemben levo zenet hallom, vagy mar tok hulye vagyok? Kiveszem a fulhallgatot es nem vicc, azt enekli, hogy:

Bár mondják... 
Múlnak a gyermekévek 
Nincs visszaút 
Új mesék nem várnak reánk 
Van mégis csillagfényű álomvilág 
De azt gyermekünk álmodja tovább 

Elvigyorodom es csatlakozom, egyutt enekeljuk a refrent, Ihasz Gabort, a londoni metroban, este tizkor. Szamunkra megall a vilag mikozben az emberek rohannak korulottunk. Ez London.

--- snitt ---

Masnap reggel megyek kocsival valahova, de nem mozdul a bal ablaktorlom. Kiszallok, lefagyott, beragadt, mi a franc van, akkor latom, hogy nincs bal ablaktorlom. Valaki letorte, az egesz kart, a tovetol bazmeg... Ez egy modern auto, az ablaktorlo a motorhazteto ala van mar rejtve, be kell nyulni ferden hogy elerd egyaltalan. Pedig Mayfair nem szar kornyek. Ez is London.



1 megjegyzés: