Kapaszkodjatok: Két nap múlva Brexit!

Azt mondta a brit kormányfő, hogy március végén benyújtja a válópert a többi 27 országnak, jön a Brexit, az 'Article 50'. Mi Londoniak, mi bankban dolgozók arra készülünk, hogy kedden vagy szerdán egy csoda híján ez meg is történik. Izgalmas hét lesz.

Történt valami izgalmas az elmúlt nyolc hónapban a népszavazás óta? Volt egy-két fordulat, de semmi váratlan. Az egyetlen akadály, ami a Brexit útjába került, az az ún. Miller-eset volt. Gina Miller, egy Brit-Guyanában született üzletasszony, beperelte az angol kormányt, hogy szerinte a kormány nem léptetheti ki az országot az EU-ból a parlament jóváhagyása nélkül. Ez azért volt érdekes, mert a Brexit népszavazás előtt a parlamenti képviselők kb. 70%-a támogatta az EU-ban maradást. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig ment, akik január 24.-én Millernek adtak igazat. Mi lesz, ha a parlament nem szavazza meg?

Két nappal később a kormány benyújtotta az ún. Brexit-törvényt a parlament elé. Február 8.-án az Alsó Ház 80%-os támogatás mellett fogadta el. Ezek ugyanazok a képviselők, akik nyolc hónappal korábban még többségben az EU mellett voltak.

Március elején a Felső Ház 58% igennel, azaz nem elsöprő de azért szolid többséggel, két függelékkel küldte vissza a Brexit törvényt az Alsó Háznak. Az elsőben azt kérték, hogy a törvénybe kerüljön bele az Angliában élő EU-s állampolgárok (vagyis én és 3.3 millió másik gazdasági bevándorló) tartózkodási jogának a garantálása, ahogy azt a Brexit kampányolók anno ígérték. A másik függelék azt kérte, hogy a végső megállapodást az EU-val a parlamentnek meg kelljen szavaznia, mielőtt az élesbe megy.

Az Alsó Ház március 13.-án halvány (53%-os) többséggel elutasította mindkét függeléket. Három nap múlva a királynő aláírta a Brexit törvényt. És ennyi volt a Brexit ellenállás. A Miller-per és a Lordok Háza.

Volt egy Unite For Europe című felvonulás tegnap Londonban, a Római Szerződés 60. évfordulója alkalmából, de előtte nyolc hónapig sehol semmi. A rendőrség becslésére hivatkozva a szervezők azt mondják, hogy 100.000 ember vonult fel. Ott voltam és őszintén megmondom, hogy meghatóbb volt, mint gondoltam. Rengeteg pozitív transzparenssel vonult a tömeg békésen a Hyde Parktól a Parlamentig, ahol egyik szpíker a másik után tartott beszédet arról, hogy miért akarnak egy nyitott és befogadó Angliát. Ahol az itt dolgozó, itt családot alapító bevándorlók sorsa nem alku tárgya #NotABargainingChip. Ahol nem hergeljük a népet egyetlen vallás ellen sem csak azért, mert egy őrült késsel rohangált a Westminster hídon. Hónapok után, amikor én és sok másik nem itt született barátom is elgondolkoztunk azon, hogy akarunk-e olyan országban maradni, ahol minden nap arról vitatkoznak a sajtóban, hogy a "mi fajtánk" tönkreteszi-e az országot vagy sem, jól esett ennyi pozitív energia. Rengeteg fiatal volt, 18 év alattiak is. A BBC News nem reagálta túl a dolgot, egy rövid cikk, ami nem fért fel a főoldalra még vasárnap este sem.

Nem látok senkit sem ünnepelni, Brexit-hívőket sem. Aggodalom és beletörődöttség, akivel csak beszélek, de tény, hogy nem sokat vagyok Londonon kívül. Biztosan nincs a Brexit oldalnak egy a káoszból felemelkedett vezetője, a kilépés kampánynak egyik híres arca sem vállalt (vagy nem tudott szerezni) vezető pozíciót a népszavazás után. De nincs a Pro-Europe oldalnak se vezetője, aki egy ellenállást vagy legalább tiltakozást szervezne.

Van egy kormányfőnk, akinek az ölébe hullott a miniszterelnökség Cameron lemondása után, aki az EU-ban maradásra buzdított tavaly és most mégis ő fog egy olyan Brexitet lebonyolítani, aminek a feltételei sokkal durvábbak mindennél, amit a korábbi ellenfelei valaha mondtak.

A Brexit mellett kampányolók nem mondták azt, hogy hagyjuk ott a közös piacot. Nigel Farage a 90-es évek óta azt hangoztatta (kitartó pasi, meg kell hagyni), hogy Angliának a norvég modellt kellene követnie. A norvégok nem tagjai az EU-nak, de vámmentes hozzáférésük van a közös piachoz, cserébe az EU polgárok szabadon dolgozhatnak náluk. Nekem ez remek volna. Amikor viszont May arról beszél, hogy "Brexit means Brexit", akkor az (azon kívül, hogy esik a font árfolyama tíz százalékot minden alkalommal, ahogy mikrofonhoz nyúl) azt jelenti, hogy Anglia kilép a közös piacról és nem fogja beengedni az EU-s munkavállalókat, csak jelenleg ismeretlen feltételek mellett.

A "Leave"-re szavazók jogosan gondolhatják most, hogy minket kétszeresen is átvertek:

1. A buszok oldalán hirdetett "Heti 350 millió font megy majd az NHS-nek" szlogenről Nigel Farage a népszavazás másnapján beismerte, hogy "Azt hiba volt kiírni" (Az NHS az angol állami egészségbiztosítási rendszer).

2. A "Leave" kampányban ígért "Soft Brexit" helyett a kormány most "Hard Brexit"-et javasol az éppen áttolt törvényben.

Érdekes, hogy a briteknél egy népszavazás nem kotelező erejű, sosem volt az, ellenkezik a demokráciájuk legfőbb alapelvével: a parlamenté minden hatalom. Az UK-ban összesen három népszavazás volt háromszáz év alatt, kettő ebből az EU-val kapcsolatos. Ennek fényében méginkább megdöbbentő, hogyan nyúlhatott egy ilyen eszközhöz David Cameron azért, hogy lerendezzen egy a pártján belüli lázadást, de ez legyen a történészek fejfájása.

A népszavazásokról az angol politika véleménye Churchilltől, Thatcheren át a napjainkig mindig is az volt, hogy az a "diktátorok és demagógok eszköze", ami a parlament szuverenitását akarja megkerülni. A náci Németország példáját hozzák fel érvként, ahol 1934-ben Hitler egy népszavazással érte el azt, amit a parlamentben nem biztos, hogy elért volna: a kancellár és az államelnök pozicióját egyesítette egy Führer und Reichskanzler nevű titulusban, ezzel kiiktatva az utolsó demokratikus ellensúlyt az ambíciói útjából.  

A frissen újraválasztott David Cameron tehát kényszer nélkül mondott le a parlament 300 éves szuverén jogáról, amikor megígérte tavaly nyáron azt, hogy bárhogyan dönt a brit nép a referendumon, ő azt végrehajtja akkor is, ha nem ért vele egyet. Önként mondott le a kormányfőségről is (talán azt remélve, hogy az utókor így megbocsájtóbb lesz vele). Utódja May is önként vállalta fel, hogy végrehajtja az általa korábban nem támogatott kilépest, a lehető legdurvább formájában. A Legfelsőbb Bíróság megerősítése után, hogy csak a parlament hatalmazhatja fel a kormányt a kilépésre, az Alsó Ház szintén önként mondott le a parlament kontroll jogáról és adott szabad kezet a Brexittel kapcsolatban a kormányfőnek. Nem lesz több jóváhagyás, a Brexit törvény bármilyen EU-s megállapodásra felhatalmazást adott Maynek.

A bármilyen márpedig egy erős szó. Sok Brexit-szavazó mondja most, hogy mi nem mondtuk, hogy "bármi áron". Nekik annyit üzenek, hogy szerveződjetek, tiltakozzatok. A parlament még mindig szuverén. Amit ők hoztak döntést, azt ők vonhatják vissza.

Döntések

Skócia minden bizonnyal igyekszik nyomást gyakorolni Westminsterre. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök teljesen komolyan gondolja, hogy egy a britektől független Skócia visszaléphet az EU-ba. May szerint ez egy blöff. Szerintem is blöff egészen addig, amíg Nicolának nincs 27 aláírása, ugyanis minden EU tagállam megvétózhatja Skócia belépését az EU-ba. Kilépni az UK-ból és kizárva lenni az EU-ból pedig szar szitu. Nincs precedens erre, ezért kicsit bizonytalan ez az út. Ráadásul előbb azt kellene Nicolának elérnie, hogy mind a 27 ország elismerje Skócia függetlenségét. Közben öt EU-s ország még nem ismerte el Koszovó függetlenségét Szerbiától sem. Nem kicsit bizonytalan ez az út, hanem nagyon.

Mi itt a bankban, angolosan szólva, egy turbulens és volatilis hétre készülünk, ami csak annyit jelent, hogy a napi átlagos kereskedelmi mennyiség akár húszszorosa is beüthet. Nálunk az IT-n ez azt jelenti, hogy abbahagyjuk a hajón a folyamatos karbantartást, senki sem pucolja a WC-t vagy javítja az árbócot, hanem mindenki a fedélzeten figyel arra a részre, amiért felel, mert vihar jön és a rendszereknek bírniuk kell a terhelést. Elvileg a sok kereskedés jó egy banknak, mert minden ügyleten van egy kis díj, többek közt ebből élünk. De ez eltörpül amellett, hogy mennyit veszíthetnek azon, ha hirtelen sok befektetésnek, pénznemnek, részvénynek bezuhan az értéke, mert bepánikol a piac és ész nélkül adnak el amúgy értékes dolgokat. Szóval nincs öröm, de pánik sem, hónapok óta készülünk erre.

A britekkel szemben Amerikában teljesen más a helyzet, ott a Trump hívok  hangosan éljeneznek, hogy most végre minden jó lesz, a nem-Trump-hívők pedig nagyon komoly ellenállást szerveznek. Pedig ott a szavazás nem "advisory" jellegű volt, ettől még lehet konkrét intézkedéseknek ellenállni. Ennek köszönhetően Trump a hét muszlim ország beutazását tiltó rendelete a bíróságok által felfüggesztve, több kabinetjelöltje lemondásra kényszerítve és az egészségügyi törvénye a parlamentben megbuktatva. Az új költségvetése sokkoló, de még nincs megszavazva az sem. Az amerikai ellenállás éppen leckét ad a briteknek, hogyan lehet valamit demokratikusan, kisebbségben, megakadályozni.

Brexit és a világ

Voltam egy előadáson Londonban múlt héten. Misha Glenny egy brit író, a BBC és a Guardian volt közép-európai tudósítója. Beszél több balkáni nyelven - kicsit még magyarul is - és nagykövetekkel, katonai vezetőkkel, kormányfőkkel vacsorázik időnként. Úgy összefoglalta a dolgokat a Brexit körül, hogy csak lestem.

Misha szavait kiegészítettem kis saját kutatással ott, ahol valamit nem fejtett ki túlzottan. Pl. az ír témát csak címszavakban említette, gondolom az angoloknál ez közismert, de nekem utána kellett olvasnom. A beszéd eredeti felvételét itt találod: https://www.youtube.com/watch?v=9N4R4-pwE-g

Huszonöt év tej és méz után (ez egy angol kifejezés) a 2008-as gazdasági válság Angliában is sok embert hagyott a küszködés szélén. Ahogy Amerikában, úgy itt is kételkedve (felháborodva) nézték az emberek a híreket, hogy allítólag a gazdaság visszabillent, emelkedik a tőzsde és a bérek? Az ő bérük ugyan nem emelkedett sehova, de még a 2008 előtti életszinvonaluk sem állt vissza. Van itt közel egy millió lengyel vendégmunkás, százezer magyar is tuti van, nem volt nehéz pár jó dumájú politikusnak bűnbakot találni: Brüsszel és a bevándorlók.

Milyen hatással van mindez Európára?

Misha szerint a spanyolok aggódnak a Brexit miatt a legjobban. Arra emlékszel, hogy Nagy-Britannián belül Anglia és Wales szavazott a kilépésre, Skócia és Észak-Írország pedig maradtak volna? A skót kormányfő, Nicola, kimondta, hogy ha az angolok kemény Brexitet akarnak, vagyis kilépnek a közös piacról, akkor a skótok kiléphetnek Nagy-Britanniából. EU-s politikusok már jelezték, hogy viszonylag akadálymentesen vennének fel egy független Skóciát az EU-ba. A brit kormányfő, Theresa, azt volt képes mondani, hogy "Csak nem akarnak szakítani a skótok a legnagyobb piacukkal?" Valaki lapozzon Theresának az 'irónia' szóhoz, de hirtelen...! Az UK néven emlegetett skót-angol-velszi unió 1709 óta tartja békében hármójukat, most viszont billeg a szék lába. A királynő meg csak hallgat.

Mit érdekli ez a spanyolokat? Csak annyit, hogy Katalónia (Barcelona és környéke - hét millió ember) régóta el akar szakadni Spanyolországtól. Katalónia sokkal gazdagabb és fejlettebb Spanyolország többi részénél, más nyelvet beszélnek, más nép. Ha Skócia kiválik Nagy-Britanniából, majd gyorsan beveszik őket az EU-ba, akkor a katalánok nyomulnak utánuk. A spanyolok pedig elveszíthetik azt a tartományt, amely a számláik nagy részét fizette eddig. A katalánok 1659 óta része Spanyolországnak, most viszont rezeg a léc.

Trumpot négy éven belül el lehet küldeni, de ezek itt több generációt érintő döntések.

Ritkán gondolunk az írekre, amikor világpolitikáról beszélunk, de csak azért, mert gyorsan felejtünk. Észak-Írország ma is egy puskaporos hordó, mondta Misha, és persze kicsit közelebbről érinti őket a Brexit, mint a spanyolokat. Az észak-írek az EU-ban maradásra voksoltak a tavalyi népszavazason. Az is rémlik, hogy volt itt valami IRA nevű szervezet, akik robbantgattak össze-vissza, amikor még kissrác voltam. Azt meg nem mondom, hogy ki miért harcolt, de a lényeg, hogy Észak-Írorszagá fele katolikus és Írorszaghoz húzza a szíve, a másik fele viszont protestáns és Angliához szeretne tartozni. 

Az ír szigeten a hetvenes, nyolcvanas és kilencvenes években folyamatosan ölték egymást. Több ezer halott után 1994-ben az IRA letette a fegyvert és végül az un. Good Friday Agreement hozta el a békét 1998-ban. Bill Clinton amerikai elnök és Brüsszel közvetítésével megegyezett Írország, Észak-Írország, az IRA és az angolok arról, hogy innentől hogyan fogják közösen kormányozni ezt a tenyérnyi területet. Azóta nyugi van. Nos ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, akkor az ír megállapodás szétesik, mert a közös kormányzást az tette lehetővé, hogy mindegyik fél az EU tagja. Felmerül, hogy Észak-Írország csatlakozik Írorszaghoz azért, hogy az EU-ban maradhasson, vagy eltűri, hogy az angolok kirángassák őket az EU-ból akaratuk ellenére, a függetlenné váláshoz kicsik, de amíg ezt kitalálják, simán újra fegyverhez nyúlhat az IRA. Az ír polgárháborúról bővebben...

A franciáknál fog eldőlni az EU sorsa, még most tavasszal, mondta Misha. Ha Marie Le Pen nyeri a májusi francia választásokat, akkor egyrészt a három legerősebb EU országnak mind női vezetője lesz (Charlie angyalai: Angela, Theresa & Marie), valamint az EU a mai formájában megszűnik. Marie ki akarja vezetni a franciákat az EU-ból és akkor a három nagyból csak egy marad: Németország. Onnantól az EU német gyarmattá válik, mert az angolok és a franciák odalökték nekik a kontinenst. Csábítóan hangzik, de ezt még a németek sem akarják (Misha német politikusokra hivatkozik), mert ezután az ő zsebükből kell majd kimenteni minden túlköltekező EU országot. Vagyis ezen a ponton a németek erdekévé válik a zsírtol megszabadulni és egy kisebb, elit EU-t csinálni a skandináv államokkal. Magyarország meg pislog.

Az EU eredeti célja az, hogy a németek és a franciák ne háborúzzanak egymással. 1618 óta évszázadonként átlagosan hatszor mentek hadba egymással a frankok és germánok. Az elmúlt hetven évben egyszer sem. Felejtsd el az Erasmus ösztöndíjat és az eurót, mint EU-vívmányokat, hab a tortán. A világtörténelem legháborúsabb kontinensén minden idők leghosszabb békéjét köszönhetjuk annak, hogy a németeket és a franciákat gazdaságilag és kultúrálisan összekovácsolták.

Ezért lenne őrült fontos Szerbiát is bevenni az EU-ba, mondta Misha. Minden európai országnak vannak kisebb balhéi a szomszédaival, de az elmúlt hetven évben az öreg kontinensen csak Szerbia volt az, aki fegyvert is fogott (najó, meg a Szovjetunió). Több mint 100.000 ember halt meg a Jugoszláv háborúkban 1991-95 között. Az EU-nak van egy olyan szomszédbékíto képessége, mint semmi másnak. Amióta tagja az EU-nak Magyarország és Románia is, azóta sem lettünk a legnagyobb cimborák, de az teljesen kizárt, hogy az egyik olyan torvényeket hozzon, ami a másiknak direkt árt. A törvényeink jelentős része azonos, hiszen összhangban kell lenniük az EU-s törvényekkel. Ha pedig tényleg nagy konfliktusunk lenne egymással, vannak intézmények Brüsszelben és Strasbourgban, ahol érvényt lehet szerezni az igazunknak - békés módon.

A szerbek nem EU tagok, nincs jó kapcsolatuk a szomszédaikkal, 7 millió lakossal produkálják Magyarország GDP-jének csupán az 1/3-át. Nagy a korrupció, gyenge a demokrácia. A szerbeknél csövezik 60.000 menekült a Közel-Keletről és egy másik 400.000 délszláv menekült még a húsz ávvel ezelőtti háborúból. Nem élvezhetik azt az EU-s jogi, katonai és gazdasági biztonságot, amit Magyarország és Románia. Ők a kerítés túloldalán vannak és nem tudni, hogy mikor omlik össze az ország. Ha tegyük fel összecsapnak a menekültek és a lakosság, mert már mindkettő éhezik, akkor kivezénylik a szerb katonaságot az utcákra. Nem mellesleg lakik ott negyedmillió magyar is. 

Misha zárásképpen rátert az oroszokra és ettől állt nekem össze a kép teljesen. 

Európa összes problémája Oroszország malmára hajtja a vizet. Az orosz állam bevételeinek több mint a fele olajból, földgázból és fegyverexportból folyik a kasszába. Az oroszoknak akkor jó, ha Európa csak tőlük tudja venni a olajat, lehetőleg magas áron. Remek stratégiájuk van erre:

1. Építsünk egy közvetlen olajvezetéket a Balti tengeren át Szt. Pétervártól Németországig, nehogy az ukránok vagy lengyelek még egyszer belepofázzanak, hogy mikor mennyi olaj mehet át rajtuk. Fizessük meg jól Gerhard Schröder volt német kormányfőt, hogy lobbizzon a mi érdekünkben a német politikusoknál. Olyan jol csinálja Gerhard, hogy már átadtak a második vezeteket is.

2. Fizessük meg jól az egyiptomiakat, hogy folyamatosan küldjenek fegyvereket líbiai lázadóknak. Ha nem lesz Líbiában stabil kormány, akkor nincs második olajforrása Európának, így jobban függenek tőlünk.

3. Támogassunk minden az EU-tól eltávolodni akaró pártot, mert ha széthúznak, akkor könnyebb velük alkudni. Csak kell találni egy-két vezetőt, aki belemegy a balhéba. Találtak.

4. Szabaduljunk meg az Oroszországot sújtó szankcióktól is, amiket az ukrán háborúban játszott szerepünkért kaptunk a nyakunkba. Ezek az EU-s országoknak is fájnak, de nekünk jobban. Ha el lehetne érni, hogy folyamatosan áramoljanak a menekültek Európába, akkor az gazdaságilag is akkora terhet jelent a Nyugatnak, hogy előbb-utóbb újragondolják azokat a szankciókat. Ehhez elég Szíriaban pár orosz csapattal éppen annyit kontárkodni, nehogy vége legyen a harcoknak. Berontok egy partiba csak azért, hogy a kivonulásomnak elkérhessem az árát. Ügyes.

5. Legyünk jóban Törökországgal, annak ellenére, hogy a törökök lelőttek nemrég egy orosz vadászbombázót Szíria felé tartva, valamint Ankarában fényes nappal meggyilkolták az orosz nagykövetet. Nem volt vidám ezektől Moszkva, de a nagyobb célra koncentrálva gyorsan kibékültek Erdogannal. E cél az EU nyomás alatt tartása. Egyelőre megállt a menekülthullám, de csak azért, mert az EU fizetett 3 milliárd eurót Törökországnak, hogy zárják le a határaikat. Erdogan betárazott 3 millió menekülttel és remek helyzetben van: vagy az EU fizet többet, hogy ne engedje ki őket, vagy Putyin fizet többet, hogy mégis. 

Az orosz stratégia egyelőre hibátlanul működik, a dolgok pont Moszkva tervei mentén haladnak. Nagyjából ennyi jött le nekem Misha előadásából.

Most aludj egyet és holnap olvasd el a következő részt, ahol elmondom, hogy

- Mi történik most Angliában a Brexit körül, van bámilyen ellenállás Theresanyu keménykedésével szemben?

- Mit tanulhatunk A Donald agymenéseivel szemben zajló ellenállásból az USA-ban? Kivételesen sokat.